Útmutató a Telnet-illesztőprogramhoz
Ez a cikk a Tulip Telnet-illesztőprogramjához kapcsolódó képességeket és konfigurációt ismerteti.
Képességek
A Telnet-illesztőprogram lehetővé teszi a Tulip-alkalmazások számára, hogy csatlakozzanak a hálózati aljzatokhoz, valamint üzeneteket küldjenek és fogadjanak. Ez magában foglalja – de nem korlátozódik – a Telnet-protokollt használó eszközöket.
Funkciók
Az illesztőprogram három funkciót támogat: * Csatlakozás * Küldés * Kapcsolat bontása
Ezek a funkciók a Tulip App Editorban eszközfunkcióként jelennek meg, az alábbiak szerint:
Mindhárom funkcióhoz paraméterként azonosítót kell megadni. Ez az azonosító egyértelműen azonosítja a kapcsolatot az alkalmazáson belül, és segítségével egyszerre több kapcsolat is fenntartható.
A Csatlakozás funkció további paraméterei a következők:
- Host – Azon eszköz vagy szolgáltatás IP-címe vagy gazdagépneve, amelyhez csatlakozni szeretne.
- Port – Azon eszköz vagy szolgáltatás hálózati portja, amelyhez csatlakozni szeretne.
- Message Terminator – Egy opcionális paraméter, amely meghatározza azt a karaktersorozatot, amelyet minden Send függvény után elküldünk, jelezve, hogy az üzenet véget ért. Ez általában egy új sor („\n”) vagy egy sorvisszatérés új sorral („\r\n”). Ez a zárójel csak a Send függvényen keresztül elküldött kimenő üzenetekre vonatkozik. Nincs hatással a bejövő üzenetek elemzésére.
Események
Az illesztőprogram kétféle eseményt bocsát ki: egy „Message” eseményt, amely jelzi, hogy egy kapcsolat üzenetet küldött, és egy „Error” eseményt, amely jelzi, hogy valami hiba történt az illesztőprogramban vagy a kapcsolatban.
A bejövő üzeneteket nem osztják fel az üzenetvégjelzővel vagy bármely más elválasztójellel. Minden Message esemény pontosan úgy tükrözi az adatokat, ahogyan azokat az alapul szolgáló hálózati kapcsolatról fogadták, így az üzenetek felosztásának módja a küldő eszköztől és az esetleges közbenső hálózati berendezésektől függ.
Konfiguráció
Az eszközhöz való csatlakozáshoz szükséges Tulip-alkalmazás logikán kívül nincs szükség további konfigurációra. Bár a fenti példák statikus értékeket mutatnak be a kapcsolati adatokhoz, általános gyakorlat, hogy ezeket az értékeket változókból vagy Tulip-táblázati rekordokból olvassák be, hogy ezeket az értékeket központilag lehessen kezelni.